Twitter Facebook
Nézőpont (Tar Sándor, Mészáros Tibor: Istent a falra festeni - Csokonai Nemzeti Színház) megosztása Facebookon Nézőpont (Tar Sándor, Mészáros Tibor: Istent a falra festeni - Csokonai Nemzeti Színház) megosztása Twitteren
Nézőpont

Tar Sándor, Mészáros Tibor: Istent a falra festeni (Csokonai Nemzeti Színház)


7óra74 pont
Közösség6.00 pont
Idő1 óra 45 perc szünet nélkül

Szeressük egymást gyerekek?

Mit lehet kezdeni egy olyan előadással, amely, noha egy feszültségekkel teli, konfliktusos, a kilátástalansággal napi szinten küzdő (vagy a küzdelmet már feladó) közegben játszódik, és karakterei mindegyikének komoly külső és belső problémái vannak, ám mindezt jórészt figyelmen kívül hagyva meséli el a maga történetét? És egyáltalán: mennyire lehet (és kell) komolyan venni az így született, az alaphelyzettel csak korlátozottan találkozó történetet? Rég rossz, ha az előadás helyett a kritikus teszi fel ezeket a kérdéseket, ám az Istent a falra festeni esetében Mészáros Tibor író-rendező tollának és utasításainak szándéka csak kevéssé válik egyértelművé. Holott a Tar Sándor által megrajzolt világ ma is éppúgy (ha nem jobban) létezik, mint nem sokkal a rendszerváltást követően, így az előadást megihlető A mi utcánk nagyon releváns alapanyag. Lehetne.

Adott egy, a százszázalékos munkanélküliségi rátához drasztikusan közelítő (zsák)falu. A nők flakonokat gyűjtenek, a férfiak isznak. Van templom, és van kocsma – előbbi kötelező, utóbbi szükséges. Van pap, de maga sem tudja, miért; van postás, aki hozza, majd ugyanazzal a körrel viszi is a segélyt; és van munkaközvetítő, aki néha-néha és teljesen feleslegesen jön – legalábbis amíg meg nem verik. És persze vannak házaspárok (családoknak azért nem mondhatjuk őket, és nem csak a gyerekek hiánya miatt nem), akik valamikor valamiért egymást választották, és azóta is ennek a levét isszák – amikor épp nem pálinkát.

Images_28786
Fotó: Máthé András
Istent a falra festeni

Már az is beszédes (lehetne), hogy mindennek a közegnek a legstabilabb, mellesleg legnormálisabb pontja a falu bolondjaként narrátori feladatokat is ellátó lány (Sárközi Nagy Ilona), ám ez az adaptáció erre a csavarra sem ad semmilyen magyarázatot. Hacsak azt nem, hogy ő az, aki a körülményeket, a látottakat bármilyen fennakadás nélkül, a maga természetességében, boldog mosollyal az arcán képes elmesélni – a problémákra való figyelemfelhívás, panaszkodás, düh, csalódottság és fásultság nélkül. Ahogy ezt nagyjából ki is mondja: a kudarcok nem számítanak, csak béke legyen és összetartozás.

Az egy óra ötven perces előadás első fele egyben az ereje is: ekkor ismerkedünk meg a közeggel, a szereplőkkel és az alaphelyzettel. Ez a rész – minden döcögőssége mellett és minden eltérő szándék ellenére is – képes láttatni A mi utcánk realista stílusát, hangulatát és nyelvezetének fanyarságát, miközben kérdéseket is megfogalmaz. És noha az átirat humora részben megmarad a sztereotipikus alkoholista-vicceknél, néhány momentum túl tudja ezeket szárnyalni: ilyen például a tüdőbetegségtől mint fertőző vírustól félő falusiak esete, a Vranyecz Artúr által kiemelkedően megformált Béres szomszéd teljesen irracionális évődése a feleségével, vagy épp a segélyeket kiosztó, majd azokat hiteltartozás miatt visszaszedő postás jelenete is.

Images_28791
Fotó: Máthé András
Istent a falra festeni

A színészi játék a darab történetvezetéséhez hasonlóan hullámzó. A már kiemelt Vranyec Artúr mellett Mercs János agresszív és frusztrált Lajosa, Bakota Árpád és Ráckevei Anna kocsmáros házaspárja és Szakács Hajnalka Sós Katija emelkedik ki (főleg a már említett realista jelenetekben). Kiss Gergely Máté szerencsejátékfüggő Oszija, Varga Klári és Krajcsi Nikolett feleségei, valamint a lelkész önkéntes segítőjeként a szimmetria miatt jelenlévő Majzik Edit azonban nem egyszer túlzóak. A halálos beteg férje ápolása miatt duplán reménytelen helyzetben lévő Rózsikát alakító Kacsur Andrea monológja elgondolkodtató, ugyanakkor néha az ő eszköztára sem illik az általa játszott egyszerű vidéki asszonyéhoz.

Az állóvizet két idegen kavarja fel: a keveset szóló, ám akkor látszólag erőset mondó Aladár (Papp István) és az eltorzult naivaként megjelenő Ágika (Szűcs Kata), akik a városból érkeznek. Néhány döccenő ellenére jól megértik egymást a helyiekkel, kétségünk sem lehet afelől, hogy hamar be fognak illeszkedni. A megváltozott helyzetben látszólag tényleg a felszínre törnek az elrejtett konfliktusok: a férjeknek elegük van a pénztelenségből, az asszonyoknak a férjekből – az eltervezett gyors megoldások abszurd és sikertelen volta azonban néhány olcsó poénnál nem ér el többet.

Images_28789
Fotó: Máthé András
Istent a falra festeni

Minden megközelítésmód ellenére azonban ez az egész mégsem lehet abszurd – akármi is ennek a közjátéknak a kimenetele, és akármilyen idilli összeborulást is látunk a fináléban (szinte már csak az hiányzik, hogy közösen elénekeljék a Szeressük egymást gyerekek című örökzöldet), igazán vastag szemellenzőt kell ahhoz viselnünk, hogy ne lássuk: a munkanélküliség, a feszültségek, a feleségverések éppúgy folytatódnak majd, mint ahogy eddig is. És azért azt se felejtsük el, hogy az egyik balta mégiscsak véres lett…

(Városmajori Színházi Szemle, 2015. július 4.)

Dicsuk Dániel

2015. július 16., 07:07

1 hozzászólás

FeHér ElepHánt 4 éve

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

ISTENT A FALRA FESTENI—-Mészáros Tibor—-Debreceni Csokonai Színház

Jó, hogy egyik legnagyobb írónk, Tar Sándor nevét csak kisbetűvel írták ki a színlapra: ellentétben Horváth Csaba Ódry-s rendezésével, ez az alkotás csak kiindulópontként használja A mi utcánk novellafűzért. A végtelen testi-lelki nyomorúság, az alkoholba fojtott kilátástalan vegetálás letaglózó képei helyett a végletes figurák, furcsa szituációk majdhogynem abszurd életképét kapjuk. Mészáros Tibor leleményes dramaturgiával élteti eredeti
koncepcióját, a motívumokból, szövegekből önálló színpadi mű kel életre.
A z-emberek itt munkátlanok, segélyből élnek, Postás Tóni, a nagy beregszászi epizodista Sőtér István hozza-viszi a szűkös járandóságot, melyet az adósságok fejében azonnal vissza is pakol méretes táskájába. Ondraschek Péter játékterét a kocsmaajtó és a kártyaasztal uralja, a naponta kétszer erre járó személy a hátfalra felfutó síneken döcög. Hiába szidja
felesége, Varga Klári, Kiss Gergely Máté Koczkás Oszi-ja folyton veszít, mégse nem hagyja abba, átmeneti megoldásként görcsös haldoklásba menekül. Az absztinens, ám folyvást ott lebzselő Sanyi pap, aki inkább Márton, néma fohászra készteti az eltompult társaságot.
Pedig itt fekszik az öreg Misi Bicskei István is, aki meg sehogy sem tud meghalni. A kocsmárosék, Ráckevei Anna és Bakota Árpád tevékeny együttérzéssel zsebelik be az összes pénzt, a szegény asszonyok petpalack- és kupakgyűjtésből pótolják a kosztpénzt.
Nagyszerűen megfogott atmoszféra, kínos!, de nagyokat nevetünk a sok szerencsétlenkedésen, maradéktalanul érvényesül a jól rajzolt figurák viselkedéséből fakadó humor. Rettenetes valóság tompul az együttérzés finom ködébe, a hátteret Dargó Gergő harmonikája telíti sejtelmes fájdalommal, olyan sátántangós, de többrétűbb, mélyebb, kifejezőbb
annál az ismert dallamtöredékek és a lebegő effektusok míves ötvözésével.
Sárközi-Nagy Ilona narrátorként kommentál, úgy félnótás lány, hogy egyáltalán nem él a szokásos külsőségekkel, a haldokló férjét ápoló Kacsúr Andrea megrázó monológjában egyenesen az úristenhez fordul értetlen panaszával. Szakács Hajnalka tajtékos dühvel támad örökké viccelődő párjára, pedig a megrögzötten kiabáló Béres szomszéd, a tökéletesen kidolgozott, szélsőségei ellenére gondosan árnyalt, mesteri alakítással kirukkoló Vranyecz Artúr csak azt szeretné, ha egyszer elmosolyodjon…
A meglepően érett írói munka mellett Mészáros Tibor kiválóan összefogott rendezéssel is remekel. Szereposztása korrekt, együttese jól látható kedvvel vesz részt az alkotómunkában, pontos a ritmus, váratlan fordulatok élezik a feszültséget. Felbukkan a némaságában különös Aladár: amikor Papp István végre megszólal, egy szavára rablóbandává alakul az italba tompult kompánia. Közben a nők Jolán, Varga Klári vezetésével kést ragadva
várják a meggyűlölt férfiakat. Nyomában a titkos rajongó Szalma Noémi Csendes Piroskájával, még a Pál Hunor adta pap is beáll a zsiványok közé, persze mindkét akció nevetségbe fúl… Rendőrkézre kerül a banda, a sínpár a falon vízszintbe fordul, négyzethálója a rabosítási fotók kockáivá alakul: fantasztikus ötlet!
Szűcs Kata a tinilány heves ábrándosságában, kétségbeesett csalódásában egyaránt kiváló alakítást nyújt, távoli, boldogabb világok követeként botladozik a porban. Mindig nyer a jobb sorsra gyűjtögető Szerémi Lajos, Mercs János nem nagyon érti, miért akar elmenekülni tőle a gyengéd virágszál Mancika. Krajcsi Nikolette tehetetlenül tipeg-topog a fatönkön, rebbenő hangon kérlel, végül szép ruhájában megadóan kifekszik a vasúti sínre.
Gyönyörűségesen idegen ebben a lepusztult közegben, mégis ide köti valami: az érzelmi kiszolgáltatottság bénító hálója. Felejthetetlen, megkérdőjelezhetetlen színpadi létezés,a logikátlan lélek megjelenítésének lenyűgöző szuggesztiója.
A Debreceni Csokonai Színház merész vállalása a legnagyobb elismerést érdemli, váratlan ajándéka a 2014-es évnek… Eddig színészi bravúrjait csodáltuk, (l. Képzeletbeli operett!!!), – írói debütálásával, első rendezésével Mészáros Tibor most belépett a reményteli színpadi alkotók élcsapatába!